A közoktatás minősége alapvető hatással van a gazdasági növekedésére, befolyásolja a társadalmi kohéziót, meghatározza a társadalmi mobilitás lehetőségeit, hat az emberek életminőségére és a jólétre, sőt, a demokrácia és a demokratikus intézmények stabilitásával is összefügg. Az IDEA Intézet munkatársai 2024. augusztus 28 és szeptember 6-a között végeztek országosan reprezentatív kérdőíves felmérést a témával kapcsolatban. A vizsgálat fő kérdése az volt, hogyan látják a magyar felnőtt társadalom tagjai a közoktatás helyzetét 2024 őszén: mennyire tartják ezt a témát fontosnak, milyen személyes tapasztalataik vannak róla, illetve milyen irányú változásokat érzékeltek az elmúlt években ezen a területen, és kit tartanak felelősnek a helyzetért.
A szeptemberi tanévkezdés mindig ráirányítja a figyelmet a közoktatással kapcsolatos kérdésekre, ami természetes, ha figyelembe vesszük, hogy a felnőtt népesség tagjainak többsége valamilyen formában közvetlenül is érintett az ügyben. A hazai felnőtt lakosok kétharmada munkája révén, saját – vagy családi érintettség miatt aktuálisan személyes tapasztalatokkal rendelkezik a közoktatási intézményekről, az ott tanuló diákokról. A közoktatásban jelenleg is tanulók mellett a társadalom tagjainak egynegyedét a napi munkavégzése (is) a közoktatáshoz köti, további 42 százalék munkája miatt ugyan nem kapcsolódik a szektorhoz, de a szűkebb családi környezetében élnek iskoláskorú gyerekek.
Tény, hogy a felsőfokú oktatásban megszerzett diplomák általában javítják a munkaerőpiaci elhelyezkedés esélyeit, és a felsőfokú végzettségűek jellemzően magasabb fizetést kapnak, mint az alacsonyabban kvalifikált munkavállalók. A magyar felnőtt népesség gondolkodásában azonban a közoktatási rendszerben általában megszerezhető tudás, az érettségi, vagy a felsőfokú diploma sem tartozik azok közé a tényezők közé, amelyek elsődlegesen szükségesek lehetnek ahhoz, hogy az emberek boldogulni tudjanak Magyarországon. Ugyan a felnőttek bő harmada kiemelten fontosnak tartja utóbbi a szempontból az önfejlesztést, azonban úgy tűnik, ezen a ponton a legtöbben nyelvek elsajátítására, valamilyen (nem felsőfokú) szakmai végzettség megszerzésére és jó üzleti/politikai/baráti kapcsolatok kiépítésére gondolnak.
Csak a felnőttek alig több, mint egytizede látja úgy, hogy jelenleg az egyetemi diploma megszerzése érdemben segíti a boldogulást az életben Magyarországon. A társadalom ezzel kapcsolatos véleményéről sokat elárul, hogy az emberek az egyetemi diplománál még egy kicsit fontosabbnak is tartják a boldogulás szempontjából a szülők anyagi helyzetének jellemzőit, illetve a megfelelő minőségű politikai kapcsolatok meglétét is.
Akár a hazai közoktatási rendszer diszfunkcióját is jelezheti, hogy a felnőtt népesség tagjai azzal együtt (vagy, éppen azért) a személyes boldogulás egyik legfontosabb szempontjának látják az idegen nyelvek ismeretét, hogy az Eurostat adatai szerint Magyarország sereghajtó a térség országai között az idegennyelv-tudás terén.
A vélemények strukturális jellemzőit figyelembe véve négyféle nagyobb megközelítési mód határozható meg a boldogulással kapcsolatban, és ezek egyike sem tartja különösebben fontosnak felsőfokú végzettség megszerzését. Legtöbben az alacsonyabb fokú szakvégzettség, szakmai képesítés elsajátítását tartják ebből a szempontból elsődlegesnek (38%), valamivel kevesebben vannak azok, akik szerint a nyelvtanulás jelentősége a kiemelkedő (33%). A felnőttek 29 százaléka viszont úgy gondolkozott 2024 szeptemberében, hogy a magyarországi boldoguláshoz főleg politikai, baráti, vagy üzleti kapcsolatokra van szükség, illetve személyes dörzsöltségre, talpraesettségre.
A hazai felnőttek többsége úgy gondolja, hogy az oktatási rendszer legfontosabb feladata az, hogy az alapkészségek (írás, olvasás, számolás) megfelelő színvonalú elsajátítását lehetővé tegye a tanulók számára, és emellett olyan képességeket fejlesszen, amelyek a különböző típusú munkahelyeken és beosztásokban egyaránt hasznosak lehetnek (csapatmunka, szövegértés, problémamegoldó képesség, logika stb.).
Érdekes, hogy az idegen nyelvek tanítását a felnőtt népesség tagjai annak ellenére sem tartják az oktatási rendszer kiemelt feladatának, hogy általában úgy látják, idegen nyelvek elsajátítása a mai Magyarországon a boldogulás legfontosabb eszköze lehet. A felnőtt népesség háromnegyede az oktatási rendszer működése, az oktatott tananyag hasznossága szempontjából általában is kritikus: jellemző vélemény, hogy az iskolában oktatott tananyagoknak jobban fel kellene készíteni a gyerekeket a való élet kihívásaira.
Saját iskolai élményeiket a felnőtt népesség tagjai összességében a közepesnél jobbnak értékelték, ugyanakkor jól látszik, hogy ebből a szempontból jelentős különbségek vannak az egyes korosztályok között.
Az alapfokú oktatási intézményekkel kapcsolatban van a legtöbbeknek kedvező tapasztalata a magyar közoktatási rendszerről, az általános iskolás élményeit a felnőttek 53 százaléka értékelte kedvezően, miközben csupán 20 százalékuk idézett fel rossz tapasztalatokat. Ennek oka azonban elsősorban az, hogy az általános iskolákról a túlnyomó többségnek vannak a véleményalkotáshoz szükséges személyes élményei is. A közoktatás különböző intézménytípusairól keletkezett véleményeket áttekintve összességében az látszik, hogy az egyes iskolatípusokról pozitívan, illetve negatívan vélekedők egymáshoz viszonyított arányaiban nincsenek jelentős mértékű különbségek: az inkább kedvező tapasztalatokkal rendelkezők minden esetben több mint kétszer nagyobb arányt képviselnek. Általában elmondható azonban, hogy a nők minden esetben egy kicsit pozitívabban emlékeznek iskolai élményeikre a férfiaknál, 30-40 évesek, illetve az ennél is fiatalabb felnőttek egyértelműen rosszabb oktatási tapasztalatokkal rendelkeznek, mint az idősebb generációk tagjai.
A saját iskolai élmények tekintetében tehát az közoktatás értékelése annyira nem is tűnik rossznak, ugyanakkor jelentős mértékben árnyalja az összképet, hogy a felnőtt népesség ötöde (nagyjából másfélmillió felnőtt) alapvetően rossz élményeket idéz fel már az általános iskolai tanulmányairól is, és közöttük is sokkal több a 40 év alatti. Az alapfokú iskolákban szerzett élmények értékelések szerkezete annyiban különbözik az általános trendektől, hogy a generációs törésvonal magasabb életkorban jelenik meg: az általános iskolába a rendszerváltás előtt járó, 50 év feletti korosztályok tagjainak élményei határozottan kedvezőbbek a fiatalabbakénál.
Az eredmények alapján az is eléggé egyértelműnek látszik, hogy a vélemények általában annál kedvezőtlenebbek, minél többféle iskolatípusról szerzett valaki gyakorlati tapasztalatokat életútja során. Úgy tűnik, a jelen iskolai viszonyokról szerzett tapasztalatok visszahatnak a saját élmények értékelésére is, erre utal legalábbis, hogy azok, akiknek jelenleg nincsenek iskolás korú gyerekek a családjukban és munkájuk révén sem kapcsolódnak a közoktatáshoz, saját, egykori iskolai élményeiket az átlagnál pozitívabban idézik fel (és egyébként átalában is az átlagnál kedvezőbben vélekednek a magyar közoktatásról).
A hazai felnőttek körében általános vélemény, hogy az iskoláknak sokkal jobban kellene arra törekedniük, hogy a mindennapokban jól használható tudást adjanak át a tanulóknak. Alapvető elvárás az oktatási intézményekkel szemben, hogy olyan készségeket, képességeket, illetve tudást kell fejleszteni a gyerekekben, amelyek a későbbiekben jól hasznosíthatók különböző munkakörökben és beosztásokban is. E szempontok szerint a felnőtt népesség tagjainak kétharmada (65%) úgy gondolja, hogy a hazai általános és középiskolák minősége romlott az elmúlt 15 évben, – minden második felnőtt úgy látja, hogy nagyon sokat romlott a helyzet ebben az időszakban. A pártpolitikai álláspontok ebben az esetben is jelentős mértékben meghatározzák a véleményeket, de még a kormánypárti szavazók fele is úgy látja, az oktatási rendszer minősége egészen biztosan nem javult az elmúlt években, igaz, 70 százalékuk szerint nem is romlott.
A oktatási rendszer fejlődésével, változásával kapcsolatos véleményeket jelentős mértékben meghatározza a személyes érintettség. Az oktatási rendszerben dolgozók az átlagnál jóval nagyobb arányban gondolják, hogy romlott a közoktatás színvonala az utóbbi években, különösen akkor, ha a közeli családtagjaik között is vannak iskoláskorú gyermekek. Az oktatási ügyekben való közvetlenebb érintettség még a pártpolitikai kötődéseket is gyakran felül tudja írni: azon kormánypárti szavazók között 62 százalék a minőségromlást érzékelők hányada, akik munkájuk és családi hátterük révén is érintettek oktatási ügyekben, miközben általában a Fidesz-KDNP szavazói körében csak a 25 százalék ugyanez az arány.
A vizsgálat során a kutatók a legutóbbi PISA felmérés eredményeivel is szembesítették a válaszadókat, amelyek szerint a magyarországi 15 éves gyerekek 26 százaléka nem tanul meg olyan jól olvasni az iskolában, hogy megfelelően tudjon a későbbiekben érvényesülni.
Azzal együtt, hogy a PISA felmérésből származó adatokat a túlnyomó többség hitelesnek, valósnak és fontos problémának tartotta, a felelősség megítélésének kérdésében erősen megosztott a hazai felnőtt társadalom. A népesség fele a kormányt és az állami szerveket, hivatalokat, esetleg az önkormányzatokat is felelőssé teszi az alapkészségek oktatásával kapcsolatos rossz eredményekért, egyharmaduk kizárólag ezeket a állami bürokratikus aktorokat okolja. Ezzel szemben a felnőtt népesség másik egyharmada kizárólag a közoktatási rendszer érintett alanyait, vagyis a szülőket, a gyereket, az oktatókat, vagy az iskolai vezetőket hibáztatja az oktatási rendszer rossz eredményeiért. A vélemények alakulását alapvetően meghatározzák a pártkötődések: miközben az ellenzéki pártok szavazói többségében a kormány és egyéb állami szereplők felelősségét hangsúlyozták, addig a kormánypárti szavazók a rossz eredmények mögött elsősorban a diákok, a tanárok, illetve az iskolák vezetőinek teljesítményét látják. Az eredményekből az is kitűnik, hogy az alacsonyan iskolázott felnőttek kevésbé gondolják úgy, hogy közoktatás gyenge teljesítményéért a kormányzat rossz oktatáspolitikája lenne okolható.
A felnőtt népesség tagjainak többsége az oktatási rendszer minőségének romlását érzékelte az elmúlt években, amivel kapcsolatban a döntő többség (a felnőttek mintegy kétharmada) úgy gondolja, hogy súlyos társadalmi problémákhoz vezethet, amelyekre a politikusoknak és a pártoknak sürgősen reagálni kellene. A felnőttek hasonló hányadának tapasztalatai szerint sokan nem sajátítják el megfelelő színvonalon az alapkészségeket, így a szakmájukban sem tudnak megfelelően fejlődni, emiatt egyre kevesebb lesz a képzett munkaerő, ezért Magyarország fejlődése lelassulhat a jövőben.
A felnőttek kétharmada azzal is egyetért, hogy az oktatás színvonalának csökkenése miatt a jövő generációi kevésbé lesznek képesek az idősebb társadalmi csoportokról gondoskodni. A többség szociális egyenlőtlenségeket és ezekből fakadó veszélyeket is érzékel az oktatási rendszerben: három felnőttből átlagosan kettő (62%) úgy látja, Magyarországon a szegényebb családokból származó gyermekek rosszabb körülmények között tanulhanak, mint jobb anyagi helyzetben nevelkedő társaik, ami a jövőben társadalmi feszültségeket okozhat. Ugyan az oktatási rendszerrel kapcsolatos véleményeket, illetve a problémák fő felelőseinek megítélését is befolyásolják a pártpreferenciák, még a kormánypárti szavazók több mint fele szerint is a fentiekhez hasonló gondokat okozhatnak a jövőben az oktatási rendszer problémái.
A közoktatás állapotával kapcsolatban részben konszenzus tapasztalható a magyar társadalomban: a többség a helyzet romlását érzékelte az utóbbi másfél évtizedben és attól tart, hogy a problémák a jövőben jelentős társadalmi feszültségekhez vezethetnek, és korlátozhatják Magyarország fejlődési lehetőségeit. A többség úgy látja, hogy az iskoláknak sokkal jobban kellene törekedniük arra, hogy a való életre készítsék fel a tanulókat, és olyan „soft skillek”, készségek fejlesztését is elvárják, amelykre általában nem, vagy kevésbé fókuszál az oktatás, mint a csapatmunka,problémamegoldó képesség, logika. Vannak olyan tudások is, mint például a nyelvtudás, amelyet sokan elsődlegesen fontosnak tartanának a boldoguláshoz, de vélhetően azért, mert az oktatási rendszer nem megfelelően biztosítja ezeket, már nem jelennek meg az elsődleges elvárások között. Mindezzel párhuzamosan, – miközben a felsőfokú oktatásban megszerzett diplomák a statisztikák szerint egyértelműen javítják a munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségeit, – a magyarországi felnőttek gondolkodásában a közoktatásban megszerezhető tudás, így a felsőfokú diploma sem tartozik az életben való boldogulás elsődleges eszközei közé. A boldogulással kapcsolatos elterjedt megközelítésmódok egyike sem tartja kiemelt fontosságúnak felsőfokú végzettség megszerzését.
Az oktatási érintettség, a generációs körülmények és a politikai irányultság egyértelműen befolyásolják a témával kapcsolatos véleményeket. A 30-40 évesek, illetve az ennél fiatalabb felnőttek rosszabb iskolai élményekre emlékeznek vissza, mint az idősebb generációk tagjai, ami szintén jelezheti a közoktatás romló színvonalát. Annak kérdése, hogy kit terhel mindezért a felelősség már sokkal jobban megosztja a társadalmat: a népesség egyik fele az állami, kormányzati szereplők felelősségét hangsúlyozza, másik fele azonban a diákokat, a tanárokat és az iskolai vezetőket okolja. Beszédes, hogy a személyes érintettség is nagyban összefügg azzal, hogy mennyire ítélik meg negatívan az emberek az oktatás állapotát. Minél közelebbi és minél aktuálisabb tapasztalata van valakinek az oktatással kapcsolatban, annál rosszabbnak látja a rendszer állapotát.
Molnár Péter – Sütő Anna
Köszönjük a Budapest Intézet munkatársainak szakértői közreműködését a kutatási előkészítésében, az eredmények értékelésében és az elemzési tapasztalatok kialakításában. Az intézet aktuális gyorsjelentése az oktatási egyenlőtlenségekről itt olvasható: https://www.budapestinstitute.eu/iskola-egyenlotlenseg-brief_2402.pdf
Forrás: IDEA Intézet, országosan reprezentatív, online kérdőíves felmérése (N=1500) – 2024. szeptember
Sulyok Tamás ismertsége nő, de az adatok alapján csak egy jól beazonosítható politikai szegmensben népszerű, a társadalom többsége inkább negatívan ítéli meg.
