Borítókép:  linkedin.com

A fiatalokról szóló kutatások azért is fontosak, mert ilyenkor a fókusz a társadalom egyik olyan szegmensére kerül, amelynek az átlagnál gyengébb az érdekérvényesítő képessége. A 30 év alatti felnőttek jellemzően még az átlagnál is kevesebb eszközzel és kevesebb tapasztalattal is rendelkeznek ahhoz, hogy igényeiket, érdekeiket, gondolataikat képviselni tudják a szélesebb nyilvánosság előtt. Még inkább érvényes ez az ún. kékgalléros fiatalokra. Ez a kategória a klasszikus ipari, munkásosztályon túl magában foglalja az agrár–, a szolgáltatói, vagy más szektorokban dolgozó szak–, betanított– és segédmunkásokat, – mindazokat, akik többségében fizikai, kétkezi munkát végeznek.

A 17–29 éves, kékgalléros munkavállalók saját korosztályukon belül is hátrányos helyzetből indulnak. Kulturális és társadalmi hátterük gyakran kevesebb támogatást, instabilabb alapot nyújt számukra az elinduláshoz. Az Orbáni hibrid kapitalizmus – kapitalizmussal kapcsolatos attitűdök a kékgalléros fiatalok körében című, az IDEA Intézet munkatársai által a közelmúltban publikált tanulmány azért is érdekes, mert a kékgallérosok nézőpontjából mutatja be a megéléseket, véleményeket az Orbán–rendszerről. A tanulmány alapját képező  kvalitatív és kvantitatív felmérések  mindenekelőtt a 17–29 éves, kékgalléros fiatalok „NER–élményeire” koncentráltak. Ez a generáció már teljesen a rendszerváltás utáni, kapitalista és demokratikus berendezkedésre váltó Magyarországon nőtt fel, teljes kamaszkora, felnőtté válása pedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ment végbe. Ráadásul, a 17–29 évesek szüleinek jelentős hányada éppen ahhoz a korosztályoz tartozik, akiknek a tinédzserévei a rendszerváltás előtti utolsó időszakra estek, felnőtté válásuk pedig az államszocializmus összeomlására.

A 2025–ben nyarán végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy a kapitalizmus fogalmával kevésbé vannak tisztában a magyar kékgalléros fiatalok, de pontos képük és tapasztalatuk van olyan működési elemeiről, mint a szabad verseny, a piac, a fogyasztói társadalom, vagy például a profit. Amikor a fiatal kékgallérosok a kapitalizmusról gondolkodnak, nem csak gazdasági működésről beszélnek, hanem legalább ekkora hangsúllyal politikai és társadalmi rendszerről, hatalomgyakorlási módszerről, az elit és a társadalom többségének egymáshoz való viszonyáról, az állam szerepéről is.

A többség szerint a kapitalista berendezkedés kizsákmányoláson alapul, kizárólag egy szűk elit gazdasági, és ezen keresztül hatalmi érdekeit szolgálja, emiatt nincs ellenére az autokrácia, a kézi irányításon alapuló politikai döntéshozatal. A kékgalléros fiatalok szerint ezzel önmagában nem is lenne baj, ha csak a gazdasági hatékonyságot vesszük figyelembe, mivel a szabad versenyen, a profiton és a folyamatos tömegfogyasztáson alapuló gazdaság kialakulása természetes folyamat, magától értetődő, a fejlődés része. A fiatal kékgallérosok többsége határozottan úgy gondolja, hogy a „nyers” kapitalizmus alapvetően igazságtalan, mert lényege a társadalmi egyenlőtlenségek mélyítése, konzerválása. Egyetlen vonatkoztatási pontja a profitszerzés, ebből fakadóan kizárólag csak a legszűkebb, gazdasági elit érdekeit veszi figyelembe, semmilyen formában nincsen tekintettel működésének a társadalmi hatásaira, arra, hogyan alakítja az emberek mindennapjait.

A fiatal, kékgalléros munkavállalók viszont jellemzően úgy látják, hogy a társadalmi hatások kezelése, az „átlagemberek” védelme nem is kapitalista gazdasági szereplők feladata. Kifejezetten az államnak kell megóvnia az embereket a profitérdekek túlkapásaitól. Ha ez megtörténik, akkor kékgalléros fiatalok szerint a kapitalista rendszerek pozitívan hatnak az  emberek életszínvonalára, a társadalom fejlődésre.  

A magyar, 17–29 éves, kékgallérosok ugyan a „nyugati”, fejlett országok működését sem látják hibátlannak, alapvetően abban hisznek, hogy egy jól működő, kapitalista rendszer a társadalom igazságtalanságait, az elit és a többség lehetőségei között mély szakadékokat ugyan nem szünteti meg, de jobb életminőséget, nagyobb biztonságot és nagyobb szabadságot garantál az embereknek. Legalábbis abban az esetben, ha a rendszerbe kódolt igazságtalanságokra az állam aktívan reagál és a társadalmi újraelosztással, illetve a demokratikus keretek erősítésével folyamatosan ellensúlyozza azokat.

Bár a túlfogyasztást, különösen a „fejlett”, nyugati országokban, a fiatalok komoly problémának tartják, a fogyasztói társadalomról alapvetően nincsenek rossz véleménnyel. Annál is inkább, mert általános nézet szerint, a folyamatos fogyasztás a kapitalizmus motorját jelenti, a magánéletében pedig a társadalom többségének szinte az egyetlen élvezeti forrása, ahol a választás szabadságát ki lehet élvezni. (Ezekben az esetekben jellemzően kedvező áron vásárolt napi fogyasztási cikkekről, ruházatról, nem túl nagy értékű, élvezeti cikkekről stb. van szó.)

Csakhogy a hazai kékgalléros fiatalok közül nagyon kevesen gondolják azt, hogy Magyarországon ez a fajta, a fejlődés részének tekinthető, a káros társadalmi hatásokat állami szinten tompító, kapitalista berendezkedés megvalósult volna.

A döntő többség szerint a magyar kapitalizmus egy, a nyugati változatoktól alapvetően eltérő, sajátos berendezkedés, ahol az állam  rátelepszik a társadalomra és magára a kapitalista gazdaságra is, – elsősorban ez az állami túlhatalom okozza a kékgalléros fiatalok szerint az ország gazdasági és társadalmi problémáinak java részét. 

A döntő többség szerint Magyarország berendezkedésére demokrácia helyett önkényuralom és autokrácia jellemző. A mindent átható korrupció, a politikai okokból történő állami beavatkozások, a kivételezések, a nem piaci alapon működő gazdasági mechanizmusok rendkívül hátrányos feltételeket teremtenek a társadalom többségének. A kékgalléros fiatalok döntő része szerint nagyon nagy erőfeszítéseket kell tenniük ahhoz, hogy a fizetésük mindenre elég legyen, ehhez folyamatos ügyeskedés, mérlegelés, halogatás, különböző alkuk megkötése szükséges. A többség számára nyilvánvaló, hogy jó kapcsolatok nélkül Magyarországon semmit sem lehet elérni. Gyakran még az is szóba került az adatfelvételek során készített beszélgetéseken, hogy akár egy–egy munkahelyi pozíció betöltéséhez, vagy pl. egy előléptetéshez is „uram–bátyám” kapcsolatok kiépítése és fenntartása szükséges.

Sok kékgalléros fiatal úgy látja, a kormány, az állam és a lakosság Magyarországon szemben áll egymással, az érdekeik sem azonosak. A magyar hatalmi elit arra törekszik, hogy hatalma fenntartása érdekében állandó bizonytalanságban, egzisztenciális pánikban tartsa a társadalom tagjait. A többség szerint a mai Magyarországon a siker egyszerűen viszonylag jó és stabil, kiszámítható életszínvonal elérését jelenti, azt, amikor az emberek megszabadulhatnak a mindennapi létfenntartás stresszétől. A fiatal kékgallérosok saját maguk számára alig–alig látnak erre lehetőséget itthon, nagyon sokan fontolgatják, vagy már el is döntötték, hogy külföldre költöznek a közeljövőben.

A kékgalléros fiatalok az átlagnál lényegesen gyakrabban látják úgy, hogy Magyarországon nem is történt valódi rendszerváltás három és fél évtizeddel ezelőtt. Azt is az átlagnál sokkal gyakrabban vallják, hogy a rendszerváltás előtt jobb volt az élet Magyarországon, mint bármikor, az azóta eltelt időszakokban. A fiatalok többsége szerint a Magyarországra bezúdúló külföldi tőke akár jót is tehetett volna, de mivel itthon a multik szorosan összefonódnak, összejátszanak a regnáló hatalommal, a társadalom többsége számára egyáltalán nem lettek érzékelhetők a külföldi tőke érkezésének pozitív hatásai.

Sok kékgalléros fiatal szerint Magyarország egyik legnagyobb problémája az, hogy a multinacionális vállalatok és a politikai elit képviselői, egymással szimbiózisba lépve, lényegében kirabolják a nemzetet és az embereket.

Emiatt a külföldi tőke érkezése nem eredményez társadalmi fejlődést, ellenkezőleg, Magyarország az elmúlt évtizedekben a korábbiaknál is instabilabb és kiszolgáltatottabb helyzetbe került.

A kékgalléros fiatalok domináns többsége nagyon elégedetlen Magyarország helyzetével, a magyar társadalom lehetőségeivel és a magyar hatalmi elit teljesítményével. Szkeptikusak a politikával szemben, sokan úgy látják, a politikusok döntő többsége valójában nem is foglalkozik az emberek érdekeivel. Közeljövőbeli, érdemi változásra kevesen számítottak itthon 2025 nyarán, a fiatalok túlnyomó többsége teljesen kiszámíthatatlannak látta a saját jövőjét is.

Kutatási, adatfelvételi információ:  Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2025. április–májusában gyűjtötte. A kutatás első fázisában 8 mélyinterjú készült kékgalléros fiatalokkal, majd május 19 és május 27–e között országosan reprezentatív kérdőíves vizsgálat zajlott, online kitölthető kérdőív segítségével. A 800 fős kérdőíves vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország 17–29 éves népességére iskolai végzettség, életkor, nem, településtípus és régió tekintetében. A teljes magyar weben és a közösségi médiában történő adatfelvétel lekérdező szoftverrel, önkitöltős online kérdőíven keresztül (CAWI) történt. Súlyozás során a különböző internet– és közösségi oldal felhasználási szokások kontrollálásra kerülnek, kiegészítve ezzel a reprezentativitást biztosító súlyozási eljárásokat. A 800 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb ±3–4 százalékpont.

2026. február 9.