Az utóbbi időszakban a háborús fenyegetettség, az energiapolitikai vonatkozások, az általános gazdasági–szociális válság a zöld kérdésekkel kapcsolatos állami és társadalmi aktivitásokat egyre inkább háttérbe szorítja. Annak ellenére, hogy közben a klímavédelemmel foglalkozó szakemberek egyre elkeseredettebben hangsúlyozzák, lassan elfogy az idő addig a kritikus pontig, amikortól már a bolygó felmelegedésének folyamatai visszafordíthatatlanok lesznek és beláthatatlan civilizációs következményekhez vezetnek. A 2020–as évek válságsorozataira hivatkozva (COVID–19, energiaválság, háborúk, kelet–nyugat harca stb.) a világ gazdasági, politikai szereplői egyre több kompromisszumot kötnek a klímavédelmi célokat, törekvéseket illetően.

A társadalmi nyilvánosság érdeklődését is egyre nehézkesebb felkelteni a téma iránt. Zöld szervezetek és szakemberek sokszor számolhatnak be arról, hogy nehéz megküzdeni a társadalomra jellemző általános passzivitással. Az IDEA Intézet az utóbbi években több alkalommal is végzett kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokat zöld ügyekkel, a zöld, civil szerveződésekkel kapcsolatban (2023. végén, 2024. őszén, valamint 2024 végen és 2025 elején). A következőkben e vizsgálatok általános tapasztalatait gondoltuk végig.

A TÖBBSÉG NEM AGGÓDIK NAGYON, DE A KLÍMAVÉDELEM ÜGYÉNEK VAN TÖMEGBÁZISA

 A magyar felnőttek egyértelmű többsége 2024 végén nem tekintett elsődleges fenyegetettségként a globális, környezetvédelmi és éghajlati problémákra. Ezzel együtt az sem állítható, hogy a zöld témákkal kapcsolatos kommunikáció feltétlenül marginális szerepre lenne ítélve Magyarországon. Egyáltalán nem elhanyagolható azok száma sem ugyanis, akiknek a környezetvédelmi problémák a legsürgetőbb ügyek közé tartoznak.

A felnőtt népesség harmada, tehát bő 2.5 millió magyar, a nyilvánosságban az utóbbi időszakban jóval nagyobb  publicitást kapó háborús tematikák, gazdasági–, szociális problémák ellenére is úgy látja, hogy a zöld ügyek most is azok közé a problémák közé tartoznak, amik leginkább fenyegetik Magyarország jövőjét. 

Csak a felnőtt népesség kevesebb mint egyötöde érzi úgy, hogy egyáltalán nem érdekli, kifejezetten hidegen hagyja ez a téma. A zöld szervezetek, a környezet– és klímavédelem kérdéseivel foglalkozó szakemberek ennek ellenére is sokszor azt érezhetik, szinte lehetetlen a társadalom érdeklődését, aktivitását zöld témákkal kapcsolatban felkelteni.

MÁR ELKÉSTÜNK VS. OLDJA MEG, AKI OKOZTA

A zöld szervezetek irányában érezhető általános demotiváltságot részben eltérő, részben hasonló tényezők okozzák a zöld kérdéseket fontosabbnak és kevésbé fontosnak tartók társadalmi csoportjaiban. A témát kiemelten fontosnak tartók között sokan pesszimistává, letargikussá váltak az utóbbi években. Gyakran úgy látják, a klímaváltozásra adott reakciókkal nagy valószínűséggel már elkésett az emberiség. A kevésbé aggódók sem magát a klímaprobléma súlyosságát vonják általában kétségbe, de, gyakran úgy érzik, a témával kapcsolatos információk bonyolultak és ellentmondásosak, nehéz eligazodni közöttük, nem lehet tudni, mi hiteles, mi nem. 

Emellett a társadalom kevésbé aggodalmaskodó többségét az is a passzivitás felé fordítja, hogy széles körben elterjedt nézet szerint a klímával kapcsolatos problémákat az államok, a gazdasági nagyhatalmak, a multinacionális vállalatóriások és más erős, gazdasági szereplők okozták, ők is tudják azokat elhárítani.

ZÖLD SZERVEZETEK: ALACSONY ISMERTSÉG, ELŐÍTÉLETEK

A felnőtt népesség tagjainak szűk többsége egyáltalán nem tud zöld szervezeteket megnevezni magától, akiknek ez sikerül, azok is elsősorban a nagy nemzetközi szervezeteket ismerik csak. A zöld szervezetekhez, a zöld aktivizmushoz sokak számára negatív asszociációk kapcsolódnak, amit eleve az is okoz, hogy a zöld témákkal foglalkozó civil szerveződések az emberek számára gyakran a zöld pártokat jelentik.

A zöld kérdésekkel foglalkozó civil szervezeteknek általában nem túl jó az imidzse a magyar felnőttek között. A szervezetek általános képéhez az agresszivitás, illetve átpolitizáltság erősen hozzákapcsolódik, ami a kommunikációs hatékonyságukra is ránehezedik, általában befolyásolja a felnőttek zöld témákhoz való viszonyulását.

A többség hozzáállását erőteljesen meghatározza, hogy úgy látja, a zöldek túl erősen kapcsolódnak egyes politikai oldalakhoz, pártokhoz, politikusokhoz. Ezt a nézetet nem csak a környezetvédelmi–, klímavédelmi témák iránt kevésbé aggódók kétharmada vallja, de a zöld témákra amúgy különösen érzékenyek majdnem fele is.

A zöld szervezetek esélyeit az is rontja, hogy még a zöld ügyeket fontosnak tartók harmada is úgy gondolja, a zöldek sokszor, inkább elfordítják maguktól az embereket azzal, hogy túlzottan agresszívan próbálják eljuttatni az üzeneteiket. A  kedvezőtlen imidzs stratégiai fontosságú akadálynak tűnik, mert azt még a klímavédelemmel, zöld ügyekkel kevésbé foglalkozó felnőttek jelentős része is hajlandó elismerni, hogy a zöld szervezetek munkája sokkal fontosabb annál, mint amennyire megbecsüli őket a társadalom. 

A zöld szervezetek munkájáról a felnőttek legnagyobb hányadának vegyesek a benyomásai, – ha vannak egyáltalán, mert viszonylag sokan nem is tudnak egy ilyen kérdésben álláspontot elfoglalni. Összességében 2024 végén csak a felnőttek ötöde gondolta azt, hogy a zöld, civil szervezetek kifejezetten rossz munkát végeznének, de azok sem voltak többen, akik pozitívan vélekedtek volna erről a teljesítményről. A környezet– és klímavédelem ügyét kiemelten fontosnak  tartóknak is csak alig egyharmada gondolta azt, hogy a zöld, civil szervezetek jó munkát végeznének. Az elégedetlenek aránya a 30 év alattiak és a magasabb iskolai végzettségűek között magasabb az átlagnál, – tehát éppen a társadalom azon rétegeiben, ahonnan korábbi tapasztalatok szerint a zöld szervezeteknek az átlagnál magasabb támogatásra, aktivitásra kellene számítaniuk.

ÖSSZEGZÉS

Azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy a környezet– és klímavédelemmel kapcsolatos tematikának egyáltalán ne lenne tere a magyar társadalomban. A megváltozott érdeklődési és hírfogyasztási környezetben viszont a zöld szervezeteknek jobban „el kell tudniuk adni” a zöld témákat. Figyelembe véve azt is, hogy a néhány évtizede hagyományos célcsoportjaiknak számító fiatalok időközben elérték a 30–as, 40–es éveiket, viszont a jelenlegi fiatal korosztályok kommunikációs igénye, és környezetvédelmi kérdésekhez való kapcsolódása sok szempontból különbözik a korábban megszokottaktól.

Az átpolitizáltság, a szervezetek függetlenségének megkérdőjelezése talán erősebb az inkább jobboldali értékrenddel jellemezhető felnőttek között, de valójában a zöld szervezetek hagyományosabbnak számító „vadászterületein”, a népesség baloldali, balliberális meggyőződésű rétegeiben is jól érzékelhető. 

Az egyik oldalon például, sokak szerint a szervezetek zöld ideológiába csomagolnak kommunista, szocialista, antikapitalista üzeneteket, a másik oldalon, valamivel ugyan kevesebben, de állami, kormányzati „látszat–szervezeteket” azonosítanak, titkos és „piszkos” alkukat, összefonódásokat érzékelnek multinacionális cégek és zöld szervezetek között, korrupcióról, „látszat–tevékenységekről” beszélnek stb.

Az erős sztereotípiák, a politikai okok miatt is kialakult mély, negatív meggyőződések alapvetően befolyásolják a zöld témák iránti érdeklődést, az információk hitelességének megítélését a magyar társadalomban, ami csapdába zárja a zöld szervezeteket. A negatív előítéletek eleve akadályozzák kommunikációs hatékonyságukat, a társadalmi figyelem felkeltését. Miközben a nyilvánosság többségének érdeklődése sokszor csak a látványosabb, provokatívabb, ezáltal megosztóbb médiainformációk, zöld akciók keltik fel, ami tovább erősíti a negatív előítéleteket.

Sütő Anna, Molnár Péter, Böcskei Balázs – 2025. április