A miniszterelnök az immár hagyományosnak számító tusványosi beszédében nemrég újra kifejtette véleményét arról, mit gondol a Nyugat és Kelet viszonyáról, a két oldal történelmi ellentétéről, harcáról, jelenlegi helyzetéről. Orbán Viktor a kérdést elsősorban az ukrajnai  háború szempontjából boncolgatta, szerinte „a Nyugat most is kiadta az elvárását, az utasítását, hogy a világ foglaljon állást Oroszország ellen és a Nyugat mellett morális alapon. Ezzel szemben a valóság az lett, hogy lassan mindenki Oroszországot támogatja.” A miniszterelnök azt is leszögezte Tusványoson, hogy  az ukrajnai “háború felfedte azt a tényt, hogy a világ jelenlegi legnagyobb problémája a Nyugat gyengesége, illetve szétesése”. 

A Kelet felé fordulás és a Nyugattól való távolodás megfogalmazása nem újkeletű a kormányzati narratívában, az IDEA Intézet ennek kapcsán arra vonatkozóan keresett támpontokat, hogy a magyar társadalom tagjai 2024 közepén inkább a nyugati, vagy inkább a keleti világhoz érzik közelebb magukat, és mindez változott-e valamit az utóbbi időszakban.

Nyugati zászló, keleti szél

Orbán nyugati világgal kapcsolatos, általában apokaliptikus elemeket tartalmazó víziói, a jövő fejlődésének motorjává váló Kelettel kapcsolatos elképzelései, illetve a mindebből fakadó konkrét politikai cselekvések lényegében egyidősek a NER-el. „Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban” – mondta a frissen megválasztott miniszterelnök már 2010-ben is, miután hivatalába lépve rögtön meg is hirdette a keleti nyitás politikáját. 

Eleinte az irányvonal elsődleges, nyilvánosság előtt felvállalt motivációi inkább gazdaságpolitikai elképzelések voltak, amelyek sok szempontból racionálisnak tűntek, hiszen még csak 1-2 év telt el a legutóbbi, 2008-as globális gazdasági világválság óta, amit nagyon erősen megszenvedett Magyarország is. Az idő múlásával azonban a keleti kapcsolódások egyre inkább túlmutattak a gazdasági racionalitásokon, erőteljesebb politikai és kulturális, a nemzeti identitás elemeit is mélyebben érintő hangsúlyok kerültek elő. Ezeken a hasábokon néhány hónapja már szót ejtettünk arról, hogy a magyar kormány ukrajnai háborúval, illetve általában a nyugati hatalmakkal kapcsolatos ”különutas” politikája és annak erőteljes nyugatellenes narratívája, – amellett, hogy mindenekelőtt a saját tábor mozgósítását célozta, mint az EP választáson kiderült, sikeresen, – egyáltalán nem előzmények nélküli, és nem is feltétlenül ellenszenves a magyar társadalom bizonyos rétegei számára, és már az ukrajnai háborút megelőzően sem volt az. 

Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalom Nyugat-Kelet orientációjának mélyebb elemzése sokkal összetettebb téma annál, hogy pár kérdés alapján vizsgálni lehessen, de a viszonyulások érzékeltetéséhez támpontokat adhat a nagyhatalmakhoz (USA, Oroszország, Kína), a kulcsfontosságú nemzetközi szervezetekhez (EU, NATO) és a politikailag fontos országokhoz (pl. Ukrajna, Lengyelország) fűződő vélemények vizsgálata. A tapasztalatok alapján pedig kijelenthető, hogy a különböző országok és szervezetek megítélése rendkívül vegyes a felnőtt népességben, összességében nagyfokú bizonytalanság, vagy inkább elbizonytalanodás érzékelhető. Többségi véleményekről, többé-kevésbé konszenzusos álláspontokról is csak fenntartásokkal lehet beszélni, egyedül Ukrajna esetében látszik egyértelműnek, hogy a társadalom nagyobb része szerint távol állnak az érdekei Magyarországétól.  

Senkit sem érzünk igazán közel

A vizsgált országok, szervezetek egyikéről sem mondható el, hogy a magyar társadalom többsége szerint érdekei inkább, vagy teljes mértékben egybeesnek Magyarországéval – ez még azokról a szövetségi rendszerekről sem mondható el, amelyeknek hazánk immár évtizedek óta tagja. A társadalom nyugati vagy keleti orientációjával kapcsolatos megosztottságáról és bizonytalanságáról árulkodik, hogy Oroszország, Kína és az USA megítélése lényegében hasonlóan kedvezőtlen. 

A vizsgált szervezetek és országok közül a magyar felnőttek a NATO, Lengyelország és az EU érdekeit érzik a magyarokéhoz legközelebb állónak, a pozitív véleményt képviselők aránya csak e három, egyértelműen nyugati orientációt képviselő szereplő esetben haladta meg a negatív álláspontokat vallókét. E vélemények nem újkeletűek, az IDEA Intézet adatai szerint az utóbbi hónapokban a népszerűségi sorrendben csak egyetlen változás történt: Lengyelország megítélése valamelyest romlott, így a magyar érdekekhez összességében legközelebb állónak tartott NATO mögé került. 

Távolodás a nyugattól

Az országok önálló értékelése mellett a válaszok klaszteranalízisével azt is vizsgálni lehetett, hogy mennyire láthatóak olyan koherens mintázatok, amelyek értelmezhetők a nyugati, illetve keleti identitás vállalásának vonatkozásában is. A tapasztalatok ez esetben is tovább erősítik, hogy a magyarországi felnőttek körében meglehetősen nagy a bizonytalanság az ország nyugati vagy keleti kapcsolódásainak tekintetében. Csak a népesség nagyjából negyedét kitevő nyugatosoknak van (a kérdések által érintett országok megítélését illetően) határozott, karakteres és következetesnek tekinthető nézetrendszere. A társadalom többi része, azaz a felnőttek háromnegyede jóval bizonytalanabb, csak kisebb mértékben hajlik egyik, vagy másik nagyhatalmi oldal felé, sokkal kevésbé jellemzi koherencia az országok értékelésével kapcsolatos válaszait. 

Csak a felnőttek bő egyharmadáról mondható el (Kelet felé hajló bizonytalanok), hogy a keleti hatalmakról a nyugatiaknál kedvezőbb véleménye lenne, de e csoport tagjai sem éreznek olyan mértékű érdekazonosságot ezen országok iránt, mint ahogyan az a nyugatosokról elmondható a NATO vagy az EU vonatkozásában. Egyszerűbben szólva e csoport esetében inkább a Nyugattal szemben megnyilvánuló, viszonylag erőteljes negatív érzésekről, kritikáról van szó, kevésbé a keleti hatalmak felé történő direktebb elmozdulásról. A Kelet felé hajló bizonytalanok tehát igazából nem hívei sem Kínának, sem Oroszországnak, sem pedig Törökországnak, de ezen országok érdekeit mégis közelebb állónak érzik a magyarokéhoz, mint a nyugati hatalmakét. 

Ugyancsak inkább bizonytalannak nevezhető, de más irányból érkező a népesség azon bő egyharmada (Nyugat felé hajló bizonytalanok), akik nem tekintenek ugyan különösebben pozitívan a nyugati oldal szervezeteire és egyes országaira sem, de érdekeiket azért még mindig közelebb állónak érzik a magyarokéhoz, mint a Oroszországét, vagy éppen Kínáét. 

Országok és szervezetek szintjén vizsgálódva a NATO és az EU érdekeit kifejezetten közelállónak érzik Magyarországhoz a nyugatosok, és inkább közelebb állónak a Nyugat felé hajló bizonytalanok is. Az Egyesült Államok megítélése határozottan kedvezőtlenebb még a nyugatosok csoportjában is, de azért egyértelműen pozitívabb körükben, mint Oroszországé, vagy Kínáé. Utóbbi országok, Törökországgal együtt csak a Kelet felé hajló bizonytalanok számára érződnek valamivel közelebbinek.

Az egyes véleménycsoportok elterjedtsége nem független a felnőttek szocio-demográfiai  jellemzőitől. A nyugatosok aránya az átlagnál magasabb a nagyobb településeken élők körében, főleg Budapesten, emellett a nyugatos megközelítés elterjedtsége növekszik az iskolai végzettséggel. A bizonytalan, de inkább kelet felé hajló vélemények főleg a 40-60 éves férfiak között gyakoriak, különösen azok körében, akik a kisebb településeken, falvakban élnek. 

A vizsgált országok és szervezetek értékelésének irányait erőteljesen meghatározzák a pártpolitikai vélemények, a pártpreferencia. A nyugatosok határozott többséget alkotnak a TISZA és a DK szavazók között, és az olyan kisebb, ellenzéki pártok hívei között is dominálnak, mint a Momentum és az MKKP. A Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk szavazóinak véleménye gyökeresen eltér a társadalom egyéb részeitől: csak e két párt szavazói között alkotnak domináns többséget azok, akik szerint Oroszország és Kína, vagy éppen Törökország érdekei, ha egybe nem is esnek, de közelebb állnak Magyarországéhoz, mint a nyugati szövetségeseké.

A kormány háborús propagandája csak részben sikeres 

Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson a „Nyugat által kiadott elvárásnak” nevezte azt az álláspontot, miszerint Oroszország felelős az ukrajnai háború kitöréséért és elhúzódásáért. A miniszterelnököt valószínűleg kevéssé nyugtalanítja, hogy ez az álláspont nem is tekinthető többséginek a magyar társadalomban, a kérdést vizsgálva is éles megosztottság tapasztalható a felnőtt lakosság körében: a békekötés elmaradásával kapcsolatos vélemények alakulását alapvetően meghatározzák az országok értékelése alapján létrehozott ”világnézeti” csoportok. Miközben a nyugatos szemléletűek négyötöde Oroszországot, addig a Kelet felé hajló bizonytalanok majdnem háromnegyede a Nyugatot (az USA-t, a NATO-t, vagy az EU-t) okolja azért, mert eddig nem ért véget az ukrajnai háború. 

Az IDEA Intézet adatai szerint a felelősség megítélésével kapcsolatos szoros megosztottság már a háború első hónapjaiban is érzékelhető volt a magyar társadalomban, bár eleinte többen voltak határozatlanok, bizonytalanok a kérdés megítélésében. Az ellentétes vélemények egymáshoz viszonyított arányaiban kevesebb változás történt, a hazai felnőttek összességében 2023-ban és 2024. júniusában is hasonló arányban okolták az ukrajnai béke elmaradásáért Oroszországot vagy a Nyugatot (azaz az Egyesült Államokat, az EU-t vagy a NATO-t). Miközben a kormányzati álláspontok propagandaszerű terjesztése a saját tábor tekintetében eredményes volt, a teljes lakosság körében nem feltétlenül: amíg 2023 második feléig azok voltak rendre minimális mértékben mégis többen, akik a békekötés elmaradásért a nyugati felet okolták, addig az elmúlt években tapasztalható erőteljes propaganda ellenére ez a minimális különbség már csökkenőben, eltűnőben van. 

Kompon utazó társadalom?

A vizsgált országértékelések alapján a magyar felnőtt népesség összességében nem tekinthető nyugatosnak, hiszen csak a negyede lojális egyértelműen a nyugati hatalmakat képviselő szervezetekhez és országokhoz. Az EU és a NATO csatlakozást a maga idejében többségi konszenzussal támogató társadalomban jól érzékelhető az általános elbizonytalanodás, még akkor is, ha a bizonytalanok, a nyugati hatalmaktól távolodók egyik része azért még mindig inkább szimpatizál a Nyugattal, mint a Kelettel. A vizsgálati eredmények megerősítik, hogy a kormány nyugatellenes üzenetei csak korlátozottan működőképesek, főleg a saját tábort tudják mozgósítani – a teljes társadalom többségétől még távolabb áll a Kelet, mint Nyugat. 

A Nyugattal szembeni elbizonytalanodással egyelőre még nem feltétlenül jár együtt a Kelet hatalmai felé fordulás. Még a Kelet felé hajló bizonytalanok csoportjába sorolható felnőttek is inkább csak a Nyugattal szemben kritikusak erősebben, és nem a keleti országok érdekeit érzik különösen közel Magyarországéhoz. Ugyanakkor az is beszédes, hogy a többség az olyan a szövetséges szervezetek érdekeit sem érezte igazán közelinek, mint a NATO vagy az EU. Mádl Ferenc egykori köztársasági elnök 2004-ben azzal üdvözölte Magyarország uniós tagságát, hogy „Végképp kikötött kompország a nyugati parton”. A kutatási eredmény alapján azonban végleges kikötésről nincsen szó. A “komp” azóta újra elindult, és az utasok többsége most éppen úgy akar távolodni a nyugati parttól, hogy közben nem igazán szeretne megérkezni keletre sem. Nagy kérdés, hogy ez egyáltalán lehetséges-e. 

Molnár Péter – Sütő Anna

Források: IDEA Intézet, országosan reprezentatív, online kérdőíves felmérései (N=1500) – 2023.03, 2023.08, 2024.02., 2024.07.