A kép forrása: 444.hu
Az általános lakhatási válság, a folyamatosan emelkedő albérleti díjak ellenére csak a felnőttek harmada értene egyet egy olyan szabályozással, amely a magáningatlanok kiadására vonatkozóan lakbérplafont vezetne be – ez derült ki az IDEA Intézet május legelején elvégzett, rövid felméréséből.
NÖVEKVŐ LAKHATÁSI KÖLTSÉGEK: MÁR–MÁR ELVISELHETETLEN TERHEK
Az Európai Unióban és Magyarországon is egyre súlyosabb a lakhatási válság. A lakásárak és a bérleti díjak is folyamatosan, dinamikusan nőttek az elmúlt években. A magyar lakosság az uniós átlag alatt költ lakhatásra, de az ilyen célokra fordított kiadások 2020 óta a legnagyobb mértékben Magyarországon növekedtek.
Magyarországon 2015–höz képest 2024 végére mind a használt, mind az új ingatlanok ára több mint 300 százalékkal emelkedett – igaz, az árak településtípusonként eltérő mértékben változtak. A vármegyeszékhelyeken az év során lassult, majd lényegében megállt a lakások drágulása, míg a kisebb településeken az év eleji kiugrást árcsökkenés követte. Ennek hatására a IV. negyedévben Budapest átlag négyzetméter árai 15, a vármegyeszékhelyeké 12 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszaki szintet, a kisebb városokban ezalatt mindössze 5,6, a községekben 4,3 százalékkal emelkedtek a nominális árak.
Egy 2023–as felmérés szerint a magyar felnőtt lakosság egyötöde albérletben lakik, további 7% pedig a közeljövőben tervezi, hogy albérletbe költözik. Az albérlők többségét a 18–39 éves korosztály teszi ki. Az érintettek közel fele párban osztozik az albérleten, közel harmaduk pedig kettő vagy még ennél is több társbérlővel él együtt a magas költségek miatt. A lakbérek 2025 januárjában országosan 9,4 százalékkal, Budapesten 9,5 százalékkal emelkedtek az előző év hasonló időszakához képest, a 2015. évi bázisidőszakhoz képest pedig 116, illetve 106 százalékkal voltak magasabbak.
A lakhatási válságot mélyíti, ha a fizetések egyáltalán nem képesek követni az árak emelkedését, és a lakásvásárlásokhoz elérhető hitelkonstrukciókat is magas, emelkedő kamatok terhelik. Emellett az új lakások építésének és a meglévő lakásállomány felújításának, karbantartásának a költségei is emelkednek, az új lakások építésének üteme lassulóban van.
A lakhatási válság a társadalom széles rétegeit érinti, a lakásvásárlás szinte lehetetlenné válik, az albérletfizetés is egyre nagyobb terhet jelent az emberek számára. A társadalom jelentős csoportjai szorulnak ki az ingatlanpiacokról, és sokan olyan súlyos helyzetbe kerülnek, hogy alig tudnak megfelelő lakhatást biztosítani maguknak, illetve a családjuknak. Magyarországon európaival nagyjából megegyező alapproblémákat a lakosság használatában lévő lakásállomány egyre fenyegetőbb elöregedése, a felújítási források szinte teljes hiánya csak tovább súlyosbítja. A helyzet az átlagnál sokkal nagyobb problémát jelent a fiataloknak, illetve az átlagnál sokkal inkább terheli az alacsony jövedelműeket, akik számára a saját lakás vásárlása elérhetetlen álom marad. Sokan nem tudnak maguknak lakóingatlant vásárolni, a bérlakások iránti magas kereslet pedig tovább emeli az albérleti díjakat, akár magántulajdonban lévő, akár önkormányzati, vagy állami tulajdonban álló bérlakásokról is van szó.
AZ ALBÉRLETEK DRÁGÁK, DE LAKBÉRPLAFON BEVEZETÉSE NAGYON MEGOSZTÓ INTÉZKEDÉS LENNE
Az albérleti díjak emelkedése a lakhatási válság azon negatív hatásai közé tartozik, amelyek főleg a társadalom eleve alacsonyabb jövedelmű és nehezebb körülmények között élő rétegeit érintik. Az IDEA Intézet 2025. május elején végzett kérdőíves vizsgálata során arra keresett választ, hogy a magyar felnőtt népesség tagjai nyitottak lennének–e egy olyan szabályozásra, amely az albérleti díjak emelkedését azzal korlátozná, hogy lakbérplafont vezetne be a magántulajdonban álló lakások bérleti díjára vonatkozóan.
Az eredmények azt mutatják, hogy a téma jelentős mértékben megosztja a társadalom tagjait: egy ilyen szabályozás nem lenne túl népszerű, inkább azok vannak egy kicsit többen, akik elleneznének egy ilyenfajta intézkedést.
A lakbérplafon döntés támogatóinak aránya a 40 év alattiak körében ugyan magasabb, mint az ellenzőké, de összességében a hazai felnőttek között többen utasítanának el (40%) egy ilyen szabályozást, mint amennyien támogatnák azt (34%). A lakbérplafon intézkedés támogatottsága ugyan az átlagnál magasabb lenne még a nők és a megyeszékhelyeken élők körében, valamint általában a nehezebb anyagi helyzetben lévők között is, de arról egyáltalán nem lehetne beszélni ezekben a társadalmi szegmensekben sem, hogy az intézkedés a többség véleményével összhangban állna.
MÉLYEN RÖGZÜLT BEIDEGZŐDÉSEK
A magyar felnőtt népesség viszonya a saját tulajdonú ingatlanokhoz összetett és speciális, és sok olyan attitűdre is támaszkodik, amelyek még a rendszerváltás előtti időszakok tapasztalataira nyúlnak vissza. A magyarok túlnyomó többsége már a rendszerváltás előtt is ragaszkodott ahhoz, hogy családjával lehetőleg saját lakóingatlanban élhessen, a saját lakás rendkívül magas társadalmi presztízzsel bír jelenleg is, már csak azért is, mert olyan vagyonelem, amely a legnehezebb körülmények között is valószínűleg megmarad és többé–kevésbé tartja is az értékét. Általános tapasztalat, hogy mindebből fakadóan a magyar társadalom rendkívül érzékenyen reagál minden olyan intézkedésre, amelyek a magántulajdonú ingatlanok birtoklását, a hozzájuk kapcsolódó jogokat érintik. Egy, a magáningatlanokra esetlegesen bevezetésre kerülő bérplafon intézkedés sokak szemében a magántulajdonnal kapcsolatos döntések, jogosultságok korlátozását jelentené, erősen elképzelhető ez okozza, hogy a magas lakbér költségek ellenére, a többség nem támogatna egy ilyen intézkedést.
Adatfelvételi információ: Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2025. április 30. és 2025. május 8. között vette fel online kitölthető kérdőív segítségével. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére iskolai végzettség, életkor, nem, településtípus és régió tekintetében. A teljes magyar weben és a közösségi médiában történő adatfelvétel lekérdező szoftverrel, önkitöltős online kérdőíven keresztül (CAWI) történt. Súlyozás során a különböző internet– és közösségi oldal felhasználási szokások kontrollálásra kerülnek, kiegészítve ezzel a reprezentativitást biztosító súlyozási eljárásokat. A 1500 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb ±2,3 százalékpont.
Budapest, 2025. június 16.
Molnár Péter – Báldy Barbara
A magyar felnőttek fele gondolja azt, hogy Oroszországnak van nagyobb felelőssége abban, hogy a háborút még nem zárta le békekötés. Az ukránokat ugyan kevesebben okolják ezért, de sokaknak az a meggyőződése, hogy Oroszország és Ukrajna háborús felelősségének mértéke azonos, de legalábbis megoszlik.
A közvélemény többsége szerint a magyar nők fenyegetettsége Európában átlagosnak számít, - az EUROSTAT adatai szerint nagyon nem
A felnőtt népesség 45 százaléka tud olyan barátjáról, családtagjáról, akinek az alkoholfogyasztási szokásai miatt feszültségek, viták konfliktusok szoktak előfordulni. Közülük nagyjából 800 ezer főre tehető azok száma, akiknek több ilyen közvetlen ismerőse is van - ez derül ki az IDEA Intézet 2025. januárjában elvégzett felméréséből.
